1/2. rész
Előzetes tájékoztatás
FORRÁS: Claudio VENTURINI
CÍM: Tervezés és fejlesztés Adattárház a kooperatív környezetben
Előadó: Dr. MAURINO Andrea
Társelőadó: Dr. Angelo SIRONI
Claudio Venturini diplomamunkájának darabjai, amelyeket Andrea Maurino, a University of the University of University tanára adott Stefano Fantinnak. Milano Bicocca, mint olvasási és dokumentációs forrás.
Együttműködés: problémák az informatikában
Egy kooperatív forgatókönyv szerint két vagy több olyan szervezet létezik, amelyek versenyrendszerben működnek egy bizonyos piacon, és amelyeknek azonban az üzlet bizonyos területein együtt kell működniük. Az okok sokfélék lehetnek, és a gazdasági, szervezetirányítási és tudásmenedzsment kutatások széles körben vitatottak.
Általánosságban elmondható, hogy a különböző szereplők közötti kooperatív kapcsolat létrejöhet a résztvevők akaratából, vagy harmadik felek kényszeríthetik rá. Az első esetben a szereplők együttműködésben azonosítják a közös előnyök megszerzésének lehetőségét, amelyet pusztán versenyhelyzetben egyikük sem kaphatna meg. Példa erre az információcsere a termékek vagy szolgáltatások minőségének javítása céljából ügyfelek. A második esetben azonban a forgatókönyv egy harmadik szereplőt képzel el, akinek hatalmában áll a résztvevők közötti információcserét kikényszeríteni vagy ösztönözni. Tipikus eset az, amikor egyes szervezeteket a törvény kötelez, hogy részt vegyenek egy együttműködési mechanizmusban.
Informatikai szempontból a koopciót az jellemzi, hogy az érintett szereplőknek információcserére van szükségük anélkül, hogy információs rendszereiket teljesen integrálnák. Ezt az információcserét jól ellenőrizni kell, hiszen az együttműködés csak akkor lehet nyereséges, ha a kapcsolat kooperatív aspektusa minden résztvevő számára hasznot hoz, így nem generál versenyelőnyt az egyetlen szereplő számára. Az ezt az integrációt kooperatív környezetben megvalósító szoftverrendszer fejlesztése szempontjából tehát a legfontosabb problémák a következők:
A megosztandó információk azonosítása annak megértése, hogy milyen információkat szükséges kicserélni, majd integrálni oly módon, hogy azok az érintett szervezetek egésze számára hasznosak legyenek.
Az integrációs technikák kiválasztják a megfelelő technikákat az integráció végrehajtásához, mind a követendő folyamat, mind a használható architektúrák és rendszerek tekintetében. Ez a terület magában foglalja a különböző szervezetektől származó információk közötti lehetséges szemantikai inkonzisztenciák feloldásával kapcsolatos problémákat is.
Skálázhatóság A koopcióban részt vevő szervezetek száma tízes nagyságrendű lehet, és idővel változhat: ezért szükséges, hogy az architektúra kellően skálázható legyen a kapcsolódó adat viszonylagos egyszerűséggel integrálható a rendszerbe.
Rugalmasság A különböző információs rendszerek integrációja növeli annak valószínűségét, hogy ezek közül legalább az egyik rövid távon megváltozik. Ennek a valószínűsége annál nagyobb, minél integráltabbak az információs rendszerek, és különösen akkor jelent problémát, ha nagy a megosztott információ mennyisége. A rendszernek tehát gyorsan kell reagálnia a különféle integrált információs rendszerek változásaira.
Megosztás:
Tudjon meg többet az Online Webügynökségtől
Iratkozzon fel, hogy e-mailben megkapja a legújabb cikkeket.
